English [en]   العربية [ar]   Azərbaycanca [az]   български [bg]   বাংলা [bn]   català [ca]   čeština [cs]   dansk [da]   Deutsch [de]   ελληνικά [el]   español [es]   فارسی [fa]   français [fr]   hrvatski [hr]   magyar [hu]   Bahasa Indonesia [id]   italiano [it]   日本語 [ja]   한국어 [ko]   lietuvių [lt]   മലയാളം [ml]   Nederlands [nl]   polski [pl]   português do Brasil [pt-br]   română [ro]   русский [ru]   தமிழ் [ta]   Türkçe [tr]   українська [uk]   繁體中文 [zh-tw]  

This translation may not reflect the changes made since 2009-09-05 in the English original. Please see the Translations README for information on maintaining translations of this article.

Miért nem szabad, hogy a szoftvernek tulajdonosa legyen?

írta: Richard Stallman

A digitális információtechnika azzal járul hozzá a világhoz, hogy megkönnyíti az információ másolását és módosítását. A számítógépek azt ígérik, hogy ezt mindnyájunknak megkönnyítik.

Nem mindenki akarja, hogy könnyebb legyen. A szerzői jog rendszere „tulajdonosokat” rendel a programokhoz, és legtöbbjüknek az a célja, hogy a szoftver által nyújtott jótéteményeket visszatartsa a társadalom többi részétől. Ők akarnak lenni az egyetlenek, akik másolhatják és módosíthatják a szoftvert, amit használunk.

A szerzői jog rendszere a nyomtatással, egy másolatok tömegtermelésére alkalmas technikával együtt fejlődött ki. A szerzői jog jól illeszkedett ehhez a technológiához, mert csak a másolatok tömegtermelését korlátozta. Nem vette el a könyvek olvasóinak szabadságát. Egy átlagos, nyomdagéppel nem rendelkező olvasó esetleg tollal és tintával másolhatta a könyveket, és emiatt elég kevés olvasót pereltek be.

A digitális technika rugalmasabb, mint a nyomtatott sajtó: ha az információ digitális formában van, könnyedén lemásolhatod és megoszthatod másokkal. Pontosan emiatt a rugalmasság miatt illeszkedik rosszul egy olyan rendszerhez, mint amilyen a szerzői jog. Ez az oka azoknak az egyre csúnyább és drákóibb intézkedéseknek, amiket mostanában hoznak a szoftver szerzői jogának kikényszerítésére. Figyeljük meg a Szoftver Kiadók Szövetségének (Software Publishers Association, SPA) ezt a négy szokását:

Mind a négy gyakorlat hasonlít azokra, amelyeket a volt Szovjetunióban használtak, ahol minden másológépnél egy őr állt, hogy megakadályozza a tiltott másolást, és ahol az embereknek titokban kellett másolniuk, és kéz alatt, szamizdatként terjeszteniük az információt. Természetesen van különbség: az információ ellenőrzésének a Szovjetunióban politikai oka volt, az USA-ban az ok a haszon. De minket az intézkedések érintenek, és nem az indítékok. Attól függetlenül, hogy miért teszik ezt, minden kísérlet arra, hogy megakadályozzák az információ terjesztését, ugyanazokhoz a módszerekhez és ugyanahhoz a kíméletlenséghez vezet.

A tulajdonosok különböző érvekkel próbálnak jogot kovácsolni arra, hogy meghatározhassák, hogyan használjuk az információt:

Mire van szüksége a társadalomnak ? Olyan információra, ami tényleg az állampolgárainak rendelkezésére áll – például olyan programokra, amiket az emberek elolvashatnak, kijavíthatnak, a saját igényeikhez igazíthatnak és fejleszthetnek, nem csak üzemeltethetnek. De a szoftver-tulajdonosok tipikusan egy „fekete dobozt” szállítanak, amit nem lehet tanulmányozni vagy megváltoztatni.

A társadalomnak szabadságra is szüksége van. Ha egy programnak tulajdonosa van, akkor a felhasználók elveszítik a fennhatóságot a saját életük egy területe felett.

Mindenekelőtt pedig minden társadalomnak bátorítania kell az önkéntes együttműködés szellemiségét az állampolgárokban. Amikor a szoftver-tulajdonosok azt mondják, hogy a felebarátainkon magától értetődő módon segíteni a „kalózkodás” egy formája, akkor megmérgezik a társadalmunk polgári lelkét.

Ezért mondjuk, hogy a szabad szoftver a szabadság kérdése, és nem az áré.

A tulajdonosok mellett szóló gazdasági érv hibás, de a gazdasági kérdés valós. Néhány ember hasznos szoftvert ír pusztán az élvezet kedvéért, vagy a többiek csodálatáért, vagy szerelemből; de ha több szoftvert akarunk, mint amennyit ezek az emberek írnak, akkot ehhez meg kell teremtenünk az anyagi alapokat.

A utóbbi tíz évben a szabadszoftver-fejlesztők különböző módszerekkel próbáltak pénzt keresni, több-kevesebb sikerrel. Nem kell ehhez gazdaggá tenni valakit; egy átlagos amerikai családi bevétel – $35 000 – bizonyítottan elegendő ösztönzést jelent sok a programozásnál kevésbé kielégítő munkára is.

Amíg egy ösztöndíj nem tette ezt szükségtelenné, évekig abból éltem, hogy megrendelésre kiegészítéseket írtam az általam írt szabad szoftverekhez. Minden ilyen kiegészítés bekerült a következő rendesen kibocsátott verzióba, és így végül az egész közösség számára elérhetővé vált. A megrendelők azért fizettek nekem, hogy az általuk áhított kiegészítéseken dolgozzam, és ne azokon a funkciókon, amelyeket én a legfontosabbaknak tartottam volna.

Néhány szabadszoftver-fejlesztő azzal keres pénzt, hogy support (technikai segítség) szolgáltatásokat nyújt. A Cygnus Support-nak körülbelül 50 alkalmazottja van [e cikk születésekor], és becslése szerint munkatársai tevékenységének körülbelül 15 százaléka szabad szoftver fejlesztése – ez elfogadható arány egy szoftvercégnél.

Néhány vállalat, többek között az Intel, a Motorola, a Texas Instruments és az Analog Devices együttesen támogatják a C nyelvhez tartozó szabad GNU fordítóprogram további fejlesztését. Eközben az Ada nyelvhez tartozó GNU fordító fejlesztését az USA légierő finanszírozza – úgy gondolták, hogy ez a leginkább költség-hatékony módszer arra, hogy szert tegyenek a jóminőségű fordítóra. [A légirerő által történő finanszírozás egy ideje befejeződött; a GNU Ada Fordító már üzemel, és a karbantartását kereskedelmileg finanszírozzák.]

Mindezek a példák kicsik; a szabad szoftver mozgalom még kicsi és fiatal. De az [USA-ban működő] hallgatók által támogatott rádió példája megmutatja, hogy lehetséges egy nagyszabású tevékenységet finanszírozni anélkül is, hogy minden egyes felhasználót fizetésre köteleznén.

Mai számítógép-használóként lehet, hogy szabadalmaztatott programot használsz. Ha a barátod arra kér, hogy készíthessen egy másolatot, nem lenne helyes visszautasítani. Az együttműködés fontosabb, mint a szerzői jog. De a földalatti, titkos együttműködés nem vezet jó társadalomhoz. Az embernek arra kell törekednie, hogy egyenes életet éljen nyíltan és büszkén, és ez azt jelenti, hogy nemet kell mondania a szabadalmaztatott szoftverre.

Megérdemled, hogy jogod legyen nyíltan és szabadon együttműködni a többi szoftvert használó emberrel. Megérdemled, hogy jogod legyen megtudni, hogyan működik a szoftver, és azzal tanítani a diákjaidat. Megérdemled, hogy szerződtethesd a kedvenc proramozódat, hogy javítsa ki, ha valami gond van vele.

Megérdemled a szabad szoftvert.


This essay is published in Free Software, Free Society: The Selected Essays of Richard M. Stallman.

BACK TO TOP


 [FSF logo] “Our mission is to preserve, protect and promote the freedom to use, study, copy, modify, and redistribute computer software, and to defend the rights of Free Software users.”

The Free Software Foundation is the principal organizational sponsor of the GNU Operating System. Support GNU and the FSF by buying manuals and gear, joining the FSF as an associate member, or making a donation, either directly to the FSF or via Flattr.