This translation may not reflect the changes made since 2009-09-05 in the English original.

Please see the Translations README for information on maintaining translations of this article.

Miért nem szabad, hogy a szoftvernek tulajdonosa legyen?

írta: Richard Stallman

A digitális információtechnika azzal járul hozzá a világhoz, hogy megkönnyíti az információ másolását és módosítását. A számítógépek azt ígérik, hogy ezt mindnyájunknak megkönnyítik.

Nem mindenki akarja, hogy könnyebb legyen. A szerzői jog rendszere „tulajdonosokat” rendel a programokhoz, és legtöbbjüknek az a célja, hogy a szoftver által nyújtott jótéteményeket visszatartsa a társadalom többi részétől. Ők akarnak lenni az egyetlenek, akik másolhatják és módosíthatják a szoftvert, amit használunk.

A szerzői jog rendszere a nyomtatással, egy másolatok tömegtermelésére alkalmas technikával együtt fejlődött ki. A szerzői jog jól illeszkedett ehhez a technológiához, mert csak a másolatok tömegtermelését korlátozta. Nem vette el a könyvek olvasóinak szabadságát. Egy átlagos, nyomdagéppel nem rendelkező olvasó esetleg tollal és tintával másolhatta a könyveket, és emiatt elég kevés olvasót pereltek be.

A digitális technika rugalmasabb, mint a nyomtatott sajtó: ha az információ digitális formában van, könnyedén lemásolhatod és megoszthatod másokkal. Pontosan emiatt a rugalmasság miatt illeszkedik rosszul egy olyan rendszerhez, mint amilyen a szerzői jog. Ez az oka azoknak az egyre csúnyább és drákóibb intézkedéseknek, amiket mostanában hoznak a szoftver szerzői jogának kikényszerítésére. Figyeljük meg a Szoftver Kiadók Szövetségének (Software Publishers Association, SPA) ezt a négy szokását:

Mind a négy gyakorlat hasonlít azokra, amelyeket a volt Szovjetunióban használtak, ahol minden másológépnél egy őr állt, hogy megakadályozza a tiltott másolást, és ahol az embereknek titokban kellett másolniuk, és kéz alatt, szamizdatként terjeszteniük az információt. Természetesen van különbség: az információ ellenőrzésének a Szovjetunióban politikai oka volt, az USA-ban az ok a haszon. De minket az intézkedések érintenek, és nem az indítékok. Attól függetlenül, hogy miért teszik ezt, minden kísérlet arra, hogy megakadályozzák az információ terjesztését, ugyanazokhoz a módszerekhez és ugyanahhoz a kíméletlenséghez vezet.

A tulajdonosok különböző érvekkel próbálnak jogot kovácsolni arra, hogy meghatározhassák, hogyan használjuk az információt:

Mire van szüksége a társadalomnak ? Olyan információra, ami tényleg az állampolgárainak rendelkezésére áll – például olyan programokra, amiket az emberek elolvashatnak, kijavíthatnak, a saját igényeikhez igazíthatnak és fejleszthetnek, nem csak üzemeltethetnek. De a szoftver-tulajdonosok tipikusan egy „fekete dobozt” szállítanak, amit nem lehet tanulmányozni vagy megváltoztatni.

A társadalomnak szabadságra is szüksége van. Ha egy programnak tulajdonosa van, akkor a felhasználók elveszítik a fennhatóságot a saját életük egy területe felett.

Mindenekelőtt pedig minden társadalomnak bátorítania kell az önkéntes együttműködés szellemiségét az állampolgárokban. Amikor a szoftver-tulajdonosok azt mondják, hogy a felebarátainkon magától értetődő módon segíteni a „kalózkodás” egy formája, akkor megmérgezik a társadalmunk polgári lelkét.

Ezért mondjuk, hogy a szabad szoftver a szabadság kérdése, és nem az áré.

A tulajdonosok mellett szóló gazdasági érv hibás, de a gazdasági kérdés valós. Néhány ember hasznos szoftvert ír pusztán az élvezet kedvéért, vagy a többiek csodálatáért, vagy szerelemből; de ha több szoftvert akarunk, mint amennyit ezek az emberek írnak, akkot ehhez meg kell teremtenünk az anyagi alapokat.

A utóbbi tíz évben a szabadszoftver-fejlesztők különböző módszerekkel próbáltak pénzt keresni, több-kevesebb sikerrel. Nem kell ehhez gazdaggá tenni valakit; egy átlagos amerikai családi bevétel – $35 000 – bizonyítottan elegendő ösztönzést jelent sok a programozásnál kevésbé kielégítő munkára is.

Amíg egy ösztöndíj nem tette ezt szükségtelenné, évekig abból éltem, hogy megrendelésre kiegészítéseket írtam az általam írt szabad szoftverekhez. Minden ilyen kiegészítés bekerült a következő rendesen kibocsátott verzióba, és így végül az egész közösség számára elérhetővé vált. A megrendelők azért fizettek nekem, hogy az általuk áhított kiegészítéseken dolgozzam, és ne azokon a funkciókon, amelyeket én a legfontosabbaknak tartottam volna.

Néhány szabadszoftver-fejlesztő azzal keres pénzt, hogy support (technikai segítség) szolgáltatásokat nyújt. A Cygnus Support-nak körülbelül 50 alkalmazottja van [e cikk születésekor], és becslése szerint munkatársai tevékenységének körülbelül 15 százaléka szabad szoftver fejlesztése – ez elfogadható arány egy szoftvercégnél.

Néhány vállalat, többek között az Intel, a Motorola, a Texas Instruments és az Analog Devices együttesen támogatják a C nyelvhez tartozó szabad GNU fordítóprogram további fejlesztését. Eközben az Ada nyelvhez tartozó GNU fordító fejlesztését az USA légierő finanszírozza – úgy gondolták, hogy ez a leginkább költség-hatékony módszer arra, hogy szert tegyenek a jóminőségű fordítóra. [A légirerő által történő finanszírozás egy ideje befejeződött; a GNU Ada Fordító már üzemel, és a karbantartását kereskedelmileg finanszírozzák.]

Mindezek a példák kicsik; a szabad szoftver mozgalom még kicsi és fiatal. De az [USA-ban működő] hallgatók által támogatott rádió példája megmutatja, hogy lehetséges egy nagyszabású tevékenységet finanszírozni anélkül is, hogy minden egyes felhasználót fizetésre köteleznén.

Mai számítógép-használóként lehet, hogy szabadalmaztatott programot használsz. Ha a barátod arra kér, hogy készíthessen egy másolatot, nem lenne helyes visszautasítani. Az együttműködés fontosabb, mint a szerzői jog. De a földalatti, titkos együttműködés nem vezet jó társadalomhoz. Az embernek arra kell törekednie, hogy egyenes életet éljen nyíltan és büszkén, és ez azt jelenti, hogy nemet kell mondania a szabadalmaztatott szoftverre.

Megérdemled, hogy jogod legyen nyíltan és szabadon együttműködni a többi szoftvert használó emberrel. Megérdemled, hogy jogod legyen megtudni, hogyan működik a szoftver, és azzal tanítani a diákjaidat. Megérdemled, hogy szerződtethesd a kedvenc proramozódat, hogy javítsa ki, ha valami gond van vele.

Megérdemled a szabad szoftvert.


This essay is published in Free Software, Free Society: The Selected Essays of Richard M. Stallman.